Szív- és érrendszeri betegségek

A szív és az érrendszer betegségei okozzák a legtöbb halálesetet szerte a világon. Az érelmeszesedés a szervezet egészét érinti, de különböző mértékben jelenhet meg az érrendszer különféle területein: a szív koszorúerein, az agyi ereken vagy a végtagok verőerein. Egészséges életmóddal és táplálkozással megelőzhető lehet a betegség, lassulhat a már kialakult baj romlása és erősíthető a gyógyszeres kezelés hatása.

Szerző: Dr. Nebenführer Zsuzsa | Lektor: Dr. Tahy Ádám
Publikálás dátuma: 2015-08-03

A szívet és az ereket számos betegség érintheti, ezek közül az érelmeszesedés (atherosclerosis) a legjelentősebb. Jelenleg ez a betegség a halálesetek leggyakoribb oka, de számos más kórkép hátterében vagy következményeként is megtalálható.

Az érelmeszesedés érinti az egész szervezetet, bár mértéke változhat az érpálya különböző területein. Legsúlyosabb következménye a szív koszorúerein, az agyi ereken és a végtagok verőerein kialakuló érelmeszesedésnek van.

Hogyan alakul ki az érelmeszesedés?

Az érelmeszesedésre hajlamosító tényezők következtében károsodik az erek fala és parányi zsírcseppek rakódnak le benne. Ezek környezetében gyulladásos folyamatok indulnak be, felettük kötőszövetben gazdag „sapka” képződik és gyakran mész is lerakódik; ilyenkor plakkról beszélünk. Ezeken a területeken az ér beszűkül, a szűkületben gyorsabban és örvénylő módon áramló vér tovább károsítja az ér falát. A szűkült ér által ellátott terület kevesebb vérhez, így kevesebb oxigénhez és kevesebb tápanyaghoz jut. A szűkület mellett gyakran a párhuzamos erek próbálják biztosítani a megfelelő vérellátást, de ez nem minden esetben elegendő. A meszes plakkok felszíne berepedhet, amin vérrög alakul ki, ilyenkor hirtelen teljesen megszűnhet egy érben a véráramlás.

Mi hajlamosít érelmeszesedésre?

Számos tényező befolyásolja az érelmeszesedésre való hajlamunkat, ezek közül néhányat meg tudunk változtatni, másokat nem.

Nem befolyásolható a szüleinktől kapott genetikai örökségünk, így egyes családokban gyakrabban és korábban jelentkezik az érelmeszesedés. Ugyancsak megváltoztathatatlan hajlamosító tényező valakinek a neme: a férfiak veszélyeztetettsége nagyobb, mint a nőké (bár a két nem közötti különbség az életkor előrehaladtával csökken). Idősebb korban is emelkedik az érelmeszesedés kockázata.

Forrás: 123rf.com

A legfontosabb befolyásolható veszélyeztető tényező a dohányzás. Nemcsak az aktív, hanem a passzív dohányzás is fokozza az érelmeszesedés kockázatát! Különösen veszélyes a fiatalok és a nők számára és szomorú, hogy ezekben a csoportokban növekszik a dohányosok aránya.

A vérben levő zsírok, ezen belül a LDL-koleszterin emelkedett szintje is emeli az érelmeszesedés kockázatát. A magas koleszterinszint oka lehet öröklött genetikai eltérés, de a nem megfelelő étrend is jelentősen befolyásolja.

Több betegség is szoros kapcsolatban áll az érelmeszesedéssel. Ezek közül legfontosabb a magas vérnyomás, a cukorbetegség és az ehízás. Gyakoribb az érelmeszesedés depressziós és fokozott stresszt elszenvedő emberekben.

Milyen tünetek jelentkezhetnek?

Kezdetben az érelmeszesedés teljesen tünetmentes. Emelkedett kockázattal élő emberekben szűrővizsgálatok során ilyenkor is felismerhető a betegség, legegyszerűbben a nyaki erek ultrahangos vizsgálatával. A betegség romlásával egyre több, gyakran nagyon jellegzetes tünet alakul ki. A koszorúerek szűkületére utalhat a kezdetben terhelésre, majd nyugalomban kialakuló szorító jellegű mellkasi fájdalom vagy nehézlégzés. Egyes ritmuszavarok hátterében is érelmeszesedés áll. A végtagok ütőereinek szűkülete járáskor okoz fájdalmat a vádliban vagy a combban. Feltűnő lehet, hogy a fájdalom egyre rövidebb távolság megtételekor jelentkezik.

Megelőzhető vagy kezelhető?

Egészséges táplálkozás, rendszeres mozgás, a dohányzás kerülése, a stressz kiküszöbölése mind csökkenti az érelmeszesedés veszélyét. Törekedni kell a normális testsúly elérésére és megtartására! Ha már kialakult az atherosclerosis, az életmód megváltoztatása mellett mindenképpen szükség van gyógyszeres kezelésre is: legtöbbször az orvos koleszterincsökkentő (statin) készítményt és a vérlemezkék tapadását gátló aszpirint rendel. Elengedhetetlen a magas vérnyomás, a cukorbetegség megfelelő beállítása.

Irodalom:

European guidelines in cardiovascular disease prevention in clinical practice: execuive summary

Effectiveness-Based Guidelines for the Prevention of Cardiovascular Disease in Women—2011 Update

Worksite Wellness Programs for Cardiovascular Disease Prevention

Lloyd-Jones D. M. et al.: Lifetime Risk of Coronary Heart Disease by Cholesterol Levels at Selected Ages. Arch Intern Med 163, 1966.

The Task Force for the management of dyslipidaemias of the European Society of Cardiology (ESC) and the European Atherosclerosis Society (EAS): ESC/EAS Guidelines for the management of dyslipidaemias. European Heart Journal, 32, 1769–1818, 2011.

Sniderman A., McQueen M., Contois J., Williams K., Furberg C. D.: Why is non-high-density lipoprotein cholesterol a better marker of the risk of vascular disease than low-density lipoprotein cholesterol? J Clin Lipidol. 4(3):152-5; 2010 May-Jun.

Third Report of the Expert Panel on Detection, Evaluation, and Treatment of High Blood Cholesterol in Adults (ATP III Final Report). Circulation. 106(25):3143-421; 2002 Dec. 17.

Cooney M. T., Cooney H. C., Dudina A., Graham I. M.: Assessment of cardiovascular risk. Curr Hypertens Rep., 12(5):384-393, 2010 Oct.

Jeppesen J., Hein H. O., Suadicani P., et al.: Triglyceride concentration and ischemic heart disease. An eight-year follow-up in the Copenhagen Male Study. Circulation. 97:1029-1036, 1998.

Laakso M., Lehto S.: Epidemiology of risk factors for cardiovascular disease in diabetes and impaired glucose tolerance. Atherosclerosis, 137: S65–S73; 1998.

Fagan T. C, Sowers J.: Type 2 diabetes mellitus: greater cardiovascular risks and greater benefits of therapy. Arch Intern Med, 159: 1033–1034; 1999.

Sniderman A, McQueen M, Contois J, Williams K, Furberg CD. Why is non-high-density lipoprotein cholesterol a better marker of the risk of vascular disease than low-density lipoprotein cholesterol? J Clin Lipidol. 2010 May-Jun;4(3):152-5
kapcsolódó cikkek